Beloptad MAGAD

Beloptad MAGAD

Szívembe és lelkembe

Örökre itt vagy!

hifimiki

Nem vagyok magányos

Nem vagyok magányos,

Mert hozzám tartozol,

Ébren és álmomban!

Minden lépésemben,

Neved suttogom halkan,

Elvisz TEHOZZÁD!

hifimiki

Miféle tűz ez?

Bánt ez a fény. Vakít. Szent lidércláng,

mely csak kínoz, de sosem melegít.

Szöknék előle, ám a fényszilánk

egyre csak támad. Sírni kényszerít.

Miféle tűz ez? Milyen ősanyag,

mely ily hévvel szinte csonkig éget?

Szívemhez kapok. Arcomba kacag:

nem ismersz fel? Én vagyok az Élet!

VÖRÖS LILIOM

Mesélő könnyek

Néma fájdalmam

elmesélik könnyeim.

Tanuld a szemem

Kun Magdolna

Mi együtt megyünk

Minket nem választ el a kegyes halál,

sem az élet, sem senki más.

Mi együtt megyünk azon az úton,

mely életünkben a miénk,

s boldogok leszünk örökre.

Csillagok hullhatnak,

de az Esthajnal

mindig ott ragyog nekünk,

s a Nap is Nekünk tündököl!

 hifimiki

Sosem kérted

Sosem kérted én mégis adom,
sosem mondtad, de én azt akarom,
hogy az életem is tiéd legyen,
s tőled majd egyszer egy szép nyári napon,
mikor szél zúg a fákon s a domboldalon,
csak a kegyes halál válasszon el,
mely általad igéz örökös tavaszt
orgonaillatú sírhantomon.

Fotó-vers:Kun Magdolna

Szívem lángja

 

 

Nem látom arcod,

Hajkoronád takarja,

Két kezed gúzsban.

Nem látom szemed,

smaragdja nem ragyog  rám,

Nem látom könnyed.

Emeld fel fejed,

hadd lássam könnyes szemed

hadd töröljem le könnyeid

Szívem lángja sosem alszik el

belesimul lelked erejébe

míg Esthajnalcsillagod él!

hifimiki

Lángom örök tűz

Lángom örök tűz

Nem alszik el sohasem

míg Csillagod él!

hifimiki

Megmaradunk

Amíg kezed puhasága ragyogja az arcom,

s az simít rám éjjel bíbor álmokat,

addig egyedül is megvívom éretted a harcom,

akkor is, ha a világ, az ellenséges had…

Mert kezed melegében

mindig meglelem

azt a kitartással bíró erőt,

mely a győzelemhez kell.

Fotó-vers.Kun Magdolna

Oltsd el szíved lángját

Oltsd el szíved lángját, ha annak lobogása

egyedüli tüzet szít fel az érzés otthonába,

mert az egyedüli tűznek sosincs olyan fénye,

mint annak, melyik belesimul egy másik erejébe.

Ne ítéld parázsvágyad lassú hamvadásra,

hisz a hamvadás kormot ró szíved vonalára,

s az üszkös korom aztán, fojtó füstöt áraszt,

mely szabad utat nyit a könnyes csillogásnak.

Kun Magdolna